わが町坂下 ― 漢字・崩し字ヲ練習スベシ

Tegnap osztottam meg egy linket az 顔本-on, ami a kínaiak kézírásképességének a hanyatlásáról szól.  Hasonló tendencia valószínűleg Japánban sem ismeretlen, sőt, saját magamon is tapasztalom, hogy amióta nem gyakorlom 一・二 naponta a 漢字–kat, nem megy olyan fényesen az emlékezetből való írás. Szóval itt az ideje előszednem a 　漢字検定–es anyagokat és írni, írni, írni.

Illene persze a 崩し字-t és a hentaiganát （変体仮名）is gyakorolnom. Ez elég marginális problémának tűnik, de japán szakosként elvileg tudnom kéne puska nélkül olvasnom.  A felvételin  a hentaiganákkal úgy-ahogy elboldogultam, de azóta már sok víz lefolyt a Kamogaván (鴨川) :(

A félanalfabétizmusommal a minap szembesültem, amikor megpróbáltam "kibetűzni" a közelben felállított reprodukált edo-kori szöveget.  A „basszus, ezt már sokszor láttam, de nem ugrik be, hogy mi lehet a　楷書 alakja”-érzéssel lehetne jellemezni a próbálkozásomat.

Kénytelen voltam segítséghez folyamodni,　aminek sűrű homlokcsapkodás lett a velejárója　笑

Erről a szövegről van szó:

És itt van hozzá a "puska":  

已上　

坂下新町居

屋敷之儀被下候

旨　御意候間其

心得可有候即 (bár az írásjegytár alapján mintha jobban hasonlítana a 則-ra) 打

帳をも遺申者也

鈴木弥兵衛　（花押）

丑

十二月廿四日

小田野源兵衛　（花押）

藤田甚右衛門　（花押）

坂下新町之内

一色村

庄屋百姓中

A végén a nevek elég nehezen olvashatók  (jó, a kaó eleve reménytelen),  de  a szövegben használt kandzsik elég gyakoriak,  jó lett volna felismerni őket :(    Mindenesetre tanulságos volt a dolog.