アイヌ文字 Ainu írás

Az ainu nyelv lejegyzésére háromféle írás használatos vagy volt használatban:

1. latin betűk
2. cirill betűk
3. kana írás

A jelenleg ismert legrégibb latin betűs emlék a 17. századból származik és az olasz hittérítő, Girolamo Angelus nevéhez fűződik.
Később az ainu nyelvvel foglalkozók többféle latin betűs átírást is alkalmaztak / alkalmaznak, ezek között ott van a hepburn átírás is, amit eredetileg a japán nyelv átírására szerkesztettek meg (valójában nem Hepburn, hanem a japán Rómadzsikai 羅馬字會 „találmánya”).
A rádiós ainu nyelvtanfolyam (アイヌ語ラジオ講座) a következő jelölési módot alkalmazza:
a,i,u,e,o
k,s,t,c,n,h,p,m,y,r,w
a cs hangot c-vel, az sz-t s-el, a si szótagot si-vel jelölik. A szótagvégi i/u-t y-vel és w-vel írják át.

Pl:
iyayraykere: köszönöm!
tunakay: rénszarvas, ez a japánba is átkerültトナカイ formában.
cep: hal
cise: ház

A kana írás is a 17. században jelent meg, de ez sem egységes, a japánban nem lévő ajnu hangok jelölése eltérő lehet.
Így pl a tu szótag jelölésére a トゥ, ツ゜, ヅ, ト゜, a csa, cse, csu szótagra チヤ、チェ、チユ、/ ザ,ゼ，ヅ írásmódokat alkalmazzák. A szótagzáró -k, -t, -p,-m, -s,- r írására általában kis méretű kanákat alkalmaznak, ami a 19.század végén jelent meg.
Arra is van példa, hogy teljesen új szótagjeleket alkotnak:
  csu

  su

  je

 se

 stb


A fent említett rádiós nyelvtanfolyam kana abc-je a következő:

アイウエオ
カキクケコ
サシスセソ
タトゥテト
チャチチュチェチョ
ナニヌネノ
ハヒフヘホ
パピプペポ
マミムメモ
ヤユイェヨ
ラリルレロ
ワウェウォ

-nン
-yイ
-wウ
-k ㇰ
-t ッ
-p ㇷ゚
-m　ㇺ
-s　ㇱ　
-r　ㇻㇼㇽㇾㇿ


A meidzsi korban felfedezett „ainu írás” inkább a dzsindaimodzsi 神代文字　kategóriába tartozna, így Ocsiai Naozumi　落合直澄 szerint az „izumo modzsi　出雲文字” is egyfajta ainu írás. Az ainuk által használt mintákat is voltak, akik írásnak nézték, de ezzel kapcsolatban megoszlottak a vélemények:
-vagy egy ainuk elötti nép írása
- vagy ősi japán írás, amit az ainuk díszítésként használtak tovább.


参考文献



原田実著『図説神代文字入門』　ＢＮＰ　2007年

中川裕著『アイヌ人によるアイヌ語表記への取り組み』

『アイヌ語ラジオ講座テキスト』平成22年第一期

A nyúl éve 卯年 ￣(=∵=)￣

2011 a nyúl éve, bár igazság szerint az a holdújévtől (február harmadika) kezdődne. A nyúl írásjegye 兔(tù/토/ト・ツ/うさぎ) egy képjel, ami egy nyulat ábrázol :)

De jelenthet még holdat (玉兔・兎月) is, mivel a hold foltjairól azt tartották, hogy az egy nyúl. Azonban a kínai zodiákus  nyula nem ez, hanem az  卯 (mǎo/묘/ボウ・ミョウ/う)　írásjegy,  ami szintén képjel, eredetileg egy kitáruló kaput jelöl.

A nyúlon kívül rengeteg egyéb jelentése is van: sűrű növényzet /a holdév második hónapja / az öt elem közül a fa / égtájként észak / időpontban pedig a reggel hat óra.




参考文献
『漢字源』
『実用大玉篇』

Napkeleti bölcsek 東の方より来たりし博士達

Az alábbi olvasmány A. Seidel: Grammatik der Japanischen Schriftsprache c. 1904-ben megjelent tankönyvéből származik. A szöveget  Seidel latin betűs átírásában másoltam be.

Sore Yesu wa Herode ō no toki Yudaya no Bets'rehemu ni umare-tamaishi ga sono toki hakasetachi higashi no kata yori Yerusaremu ni kitari; iikeru wa: Yudaya-jin no ō tote  umare-tamaeru mono wa izuko ni i-mas'ya? Warera higashi no kata nite sono hoshi o mitareba , kare o hai sen tame ni kitareri.
Herode ō kore o kikite itamu, mata Yerusaremu no tami mo mina shikari. Subete no saishi no osa to tami no gakusha to o atsumete, Herode toikeru wa: Kiris'to  no umaru beki tokoro wa izuko naru ya? Kotaekeru wa Yudaya no Bets'rehemu nari, sowa yogensha no shirusaretaru kotoba ni: Yudaya no chi Bets'rehemu yo , nanji wa Yudaya no gun chū nite ito chiisaki mono ni arazu; waga Is'raeru no tami yashinau beki kimi sono uchi yori iden to ieba nari. Koko ni oite Herode hisoka ni hakasetachi o yobi , hoshi no arawareshi toki o komaka ni toite, karera o Bets'rehemu ni ts'kawasan to shite iikeru wa: yukite osanago no koto o tsubusa ni tazune, kore ni awaba, ware ni tsugeyo, ware mo mata yukite hai su beshi.
 Karera ō no owase o kikite yukeri. Saki ni higashi no kata nite mitarishi hoshi karera ni sakidachite osanago no oru tokoro ni itari, sono ue ni todomarinu. Karera kono hoshi o mite itaku yorokobi, sude ni ie ni irikereba, osanago no sono haha Maria to tomo ni oru o mi, hirefush'te hai shi, takara no hako hirakite  ōgon,  nyūkō  mots'yaku nado reimots'  o sasagetari.
 Hakase yume ni Herode e kaeru  nakare to no tsuge o kōmurite, hoka no michi yori sono kuni ni kaereri.

Linkek: japán nyelvvel kapcsolatos könyvek, cikkek a scribden

 Pröhle Vilmos: A japáni nemzeti irodalom kis tükre.

Hadamitzky-Kazár: Kanji és kana

Komai:　A Grammar of  Classical Japanese


上代特殊仮名遣のエ列乙類・イ列乙類の問題　2011


A History of the Japanese Language

Japán nyelvtan és olvasókönyv , 1971


和語と漢語

　Essential Japanese Expressions
  


「日本語の系統」　

日本語の系統について　（序説）

ハンガリーにおける役割語

Az 1000 évvel ezelőtti japán nyelv rekonstruálva (Gendzsi monogatari) 千年前の日本語

A történelmi kana-használat 旧仮名遣

A kana-írás megszületésekor az írás még a beszélt nyelvet tükrözte, de mivel később a nyelv változását az írás nem követte, és egy hangot több kana is jelölhetett, "kaotikus" állapotok uralkodtak:

 へ　Фe, 　ヱ we ⇒　 we
                                     ＞　⇒　je    
エ　e, 江 je         ⇒　　je

Ezen próbált változtatni a XII. században Teika　定家, aki kidolgozta "helyesírását" - ezt végül később Gjóa　行阿 tökéletesítette.
Teika a え・へ・ゑ・ひ・ゐ・い kanák használatát szabta meg, az お　és　を -t pedig az eltérő hangmagasságú　（アクセント） "o" jelölésére alkalmazta: を　magas,　お mély.
Az edo-kor elején Keicsú　契沖 a régi japán szövegek tanulmányozásakor rájött, hogy a kana használatában egyfajta szabályosság van, és ez a kana-használat eltér a Teika-helyesírástól.
Bár sok támadás érte a Teika-helyesírás használóitól, a Meidzsi-kormány mégis a Keicsú által újra felfedezett történelmi kana-használatot fogadta el―ez azonban nem a meidzsi-kori kiejtést tükrözte, így pl a けふ-t kjó-nak, a せふ-t só-nak kellett olvasni―, és ez érvényben volt a II. vh. végéig.
Természetesen a meidzsi-korban is voltak próbálkozások egy hangjelölő írásmód bevezetésére-pl 1900-ban az iskolai tankönyvekben bevezették a　棒引き仮名遣い -t, amiben a hosszú hangokat a ーjellel jelölték. Eredetileg a sino-japán szótagok lejegyzésére szánták, de japán eredetű szavakat is írtak így. Végül 1908-ban eltörölték, és visszaálltak a történelmi kana-használatra.
A mai kana-használatot 1946-ban vezették be, de például a は és　へ  partikulaként való használatakor a történelmi kana-használat szerint olvasandó.
A történelmi kana-használattal ma leginkább a klasszikus japán nyelv tanulása során találkozni;  a főbb olvasási szabályok a következők:

▼　a ぢ・づ ugyanaz, mint a じ・ず
▼　a ゐ・ゑ・を　ugyanaz, mint a  い・え・お
▼　a szó belsejében a  は・ひ・ふ・へ・ほ  ugyanaz, mint a わ・い・う・え・お
▼　az あう / あふ　olvasata オー
▼　a いう / いふ　olvasata ユー
▼　a えう / えふ　 olvasata　 ヨー





参考文献
『国語学研究事典』
『１日1題　30日完成　古文　初級１』　日栄社
米国平文先生著『改正増補英和・和英語林集成』1888年
Senga Toru著『A jen szó és ami körülötte van』

Kjótoi gyorstalpaló 亰ことば

De aki komolyabban szeretne foglalkozni a kjótoi nyelvvel, azok számára itt van mondjuk ez a könyv:

山田 誠二著　『持ち歩きペラペラ京都弁』

Haladóknak a Gendzsi monogatari (源氏物語) kjótoi fordítása való:

中井 和子　訳　『現代京ことば訳 源氏物語』大修館書店

Az első mondat így hangzik:

どの天子さんの御代(みよ)のことでござりましたやろか。女御や更衣が大勢侍(はべ)っといやしたなかに、そないに重い身分の方ではござりまへえで、それはそれは時めいといやすお方がござりました.

(eredeti szöveg: いづれの御時にか。女御・更衣、あまたさぶらひ給ひけるなかに、いと、やむごとなき際にはあらぬが、すぐれて時めき給ふ、ありけり.