Indonéz kurzus

  Január végén részt vettem az egyik helyi egyetem ingyenes indonéz gyorstalpalóján, ami tkp 4x2,5 óra volt, hétfőtől-csütörtökig. Két okból jelentkeztem a tanfolyamra: 1. érdekelt maga a nyelv szerkezete, 2. szerettem volna a diákjaim bőrébe bújni, azaz megtapasztalni, hogy milyen az, amikor teljesen ismeretlen dolgokat akarnak az ember fejébe tömni.

A tavalyi kurzus fényképeit látva minimális résztvevőre számítottam, ehhez képest az első nap kb negyvenen tolongtunk a teremben. A többség 50+-nak tűnt, de volt egy-két fiatalabb arc is, sőt, kisgyerekes család is érkezett. Azért volt lemorzsolódás is, de az elmondható, hogy nagy volt az érdeklődés. Sajnos ahogy az lenni szokott, itt is volt egy igen ellenszenves figura, aki az első napot mindjárt késéssel kezdte, majd elkezdett óra közben pampogni, hogy miért nincsen szabad hely-egyébként volt, a mellettem levő szék is üres volt. Második nap, amikor a fordítási gyakorlatok során rá került a sor, volt pofája visszakérdezni, hogy „De most mér’ én?”. Iszonyatos gáz volt, de szerencsére nem jött többet.

   Az oktató japán volt, aki indonéz politikatörténettel foglalkozik, de emellett értelemszerűen indonéz nyelvtanárként is tevékenykedik. A tananyagot is ő állította össze, és volt nagy meglepetés hétfőn, amikor kaptunk egy kb 200 oldalas, A4 méretű paksamétát. Aztán kiderült, hogy tévedés az egész, mert ez az egyetemi, kétéves kurzus anyaga volt. Kedden aztán megkaptuk a „helyes” dossziét, de ez is volt vagy 70 oldalas.

Az óra két részből állt: volt egy kb 70 perces kezdő kurzus, majd pár perces szünet után következett a haladó csoport, de ajánlott volt az egészet  végigülni. Maga az óra nyelvtani magyarázatokból, illetve az azt követő fordítási gyakorlatokból állt. Mivel az indonéz szórend bizonyos esetekben hasonlít az angoléra, a tanárbácsi valamiért úgy érezte, hogy az indonéz példamondatok után megadja a katakana-angol változatot is, de szerintem ez teljesen felesleges volt. Ettől eltekintve baromi érdekes és szórakoztató volt az egész, megérte rá jelentkezni. Visszatérve a szórendre, bizonyos esetekben ugyanaz, mint a magyar, tehát

 Ini [ez] buku [könyv], Ini [ez] apa [mi],

vagy Ini [ez] bukan [nem] buku [könyv] stb. 

 Szóval ez nem is volt vészes, és hamar meg lehetett szokni az olyat is, mint pl  

Anda [ön] tinggal [lakik] di [ –ban] mana [hol],

 de számomra a hosszú jelzős szerkezetek kissé fárasztóak voltak:

Kamus [szótár] besar [nagy]  bahasa [nyelv] Jepang [Japán] baru [új] saya [én] ini [ez a].

Természetesen 10 óra tanulás után nem vált senki perfekt indonézzé, de a nyelv alapjairól viszonylag átfogó képet kaptunk (kivéve talán az igéket: ada →berada, keberadaan, mengadaada stb), megkönnyítve a további tanulmányokat.

Szívesen résztvennék további kurzusokon is.