A Latin-portugál-japán szótár 羅葡日対訳辞書

Dictionarium Latino Lusitanicum, ac Iaponicum /羅葡日対訳辞書

A jezsuiták állították össze, tkp. Calepino  latin szótárán alapul. 1595-ben adták ki Amakuszában.
A japán szavak latin betűs átírásban szerepelnek.

A szótár beszkennelve itt  megtekinthető + egy cikk a szótárról: The Process of Translation in Dictionarium Latino Lusitanicum, ac Iaponicum

        

Régi könyvek ünnepe + könyvajánló 古本祭り・書籍のすすめ

Idén augusztusban is megrendezésre került az antikvár könyvpiac a kiotói Simogamo szentélyben (下鴨神社)-az utolsó nap a holnapi, du. 4-kor ér véget. Változatlanul sok a buddhista témájú könyv, viszont idén elég sok standnál láttam Mao Zedong / Mó Takutó (毛沢東) műveket, de a Lenin összes is felbukkant :)
Ezúttal a Heibonsa (平凡社) kiadó japán nyelvtöri sorozatának　（日本語の歴史） szereztem meg az első két kötetét.
A kötetek szerzői　池上禎造, 亀井孝, 築島裕, 金田一京助, 河野六郎 stb, szóval nem amatőrökről van szó :)
A teljes sorozat 7 kötetből és egy pótkötetből áll; az egyes kötetek címe a következő :


１．民族のことばの誕生
２．文字とのめぐりあい
３．言語芸術の花ひらく
４．移りゆく古代語
５．近代語の流れ
６．新しい国語への歩み
７．世界の中の日本語

Pótkötet:
言語史研究入門
Ezt a sorozatot is tudom ajánlani a japán nyelvtörténet iránt érdeklődőknek - az új kiadása az Amazonon is fent van, így akár Magyarországról is meg lehet rendelni.

Burját latinbetű Şine yseg ᠰᠢᠨᠡ ᠦᠰᠦᠭ

Egy burját ismerősömtől nemrég egy régi burját újságot kaptam beszkennelve: a Buriaad-Mongoliin Ynen (ᠪᠤᠷᠢᠶᠠᠳ ᠮᠤᠩ᠌ᠭᠤᠯ  ᠤᠨ ᠦᠨᠡᠨ) 1930. szeptember 8.-i számát. Ez az újság nagyrészt ujgur-mongol írással íródott, de 1-2 helyen már latin betűk is felbukkannak, gondolom az új latin írás népszerűsítésére:

《ᠪᠤᠷᠢᠶᠠᠳᠮᠤᠩ᠌ᠭᠤᠯ  ᠤᠨ ᠦᠨᠡᠨ》 1930. IX.8.

Korai japán nyelvemlékek

A japánok a kandzsival az i.sz. 1. században találkozhattak először:
-az első századból való aranypecsét, amit 光武　 császár küldött Na ország uralkodójának (漢委奴国王).
- 新 ország 貨泉　feliratú kínai pénzérméje, ami az 1-2. században kerülhetett át Japánba.

A Japánról szóló legrégebbi feljegyzés a 3. századi 魏志倭人伝 , ebben már találni kandzsival átírt japán földrajzi-és személyneveket, tisztségneveket:

柄渠觚 simako? imoko? hikoko? hihoko?   /tisztség/

卑弥呼　Himiko     /személynév/
邪馬壹　Jamai?  Jamatai?　Jamato? /földrajzi név/

A Japánban keletkezett írott emlékek az 5. században jelennek meg, amik fém és kőfeliratok (金石文) voltak. Ezekben a japán földrajzi-és személyneveket a 魏志倭人伝-hez hasonlóan a kandzsi kiejtését felhasználva jegyezték le. A kandzsik olvasata egy régebbi kínai nyelvállapotot tükröz:
宜　ga,　移 ja, 已 jo,　里 ro,　止 to,　居 ke stb.

Két példa a 金石文-ra (a feliratoknak több megfejtése is lehet, az alábbiakban elsősorban Ósima Sódzsi könyvét vettem alapul):

Funajamai vaskard felirata,  5. század közepe táján:

治天下獲囗囗囗鹵大王世。奉囗（事）典曹人。名无囗（利）弖。八月中。用大囗（鐺, más megfejtés szerint 錡）釜幷四尺廷刀。八十練六十捃三寸上好囗（利）刀。服此刀者長囗（壽）。子孫注々得囗（其）三恩也。不失其所統。作刀者名伊太囗（加）。書者張安也。

A fenti szövegben 3 személynév olvasható: 无利弖 Murite, 伊太加 Itaka- a harmadik név Vakatakeru 獲加多支鹵 (eredetileg a 獲　felső részén nincsen 艸 fű), de korábban 犭㚆囗囗囗歯-nek, azaz 犭㚆宮弥都歯（別）Tadzsihi-no-mija Mizuhawake-nek olvasták.

Szumida Hacsimangú tükör felirata, 443? 503? :
癸未年八月日十大王年。男弟王。在意柴沙加宮時。斯麻。　念長寿（más megfejtés szerint 奉）。遣開中費直穢人今州利二人等。所取白上同二百旱。所(作)此竟。

同 = 銅 , 竟 =　鏡

Ebben a szövegben az 意柴沙加 Osiszaka helynevet és a 斯麻 Sima személynevet írták át kandzsival.

Példa egy japán nyelvű írott emlékre : a Hórjúdzsi templom Jakusi buddhaszobor glóriájának felirata (法隆寺金堂薬師如来像光背銘), a 7. század második feléből:

池辺大宮治天下天皇、大御身労賜時、歳次丙午年、召於大王天皇与太子而、誓願賜、我大御病太平欲坐、故将造寺薬師像作仕奉詔、然当時崩造不堪者、小治田大宮治天下、大王天皇、及東宮聖王、大命受賜而、歳次丁卯年、仕奉。


Ebben már megfigyelhető a japános szórend, az udvariassági kifejezések használata:　　a kínai 作薬師像　helyett 薬師像作, a kínai 受大命　helyett 大命受. Tiszteleti kifejezések: 大御,　坐,　　賜 stb.


参考文献

『国語学研究辞典』　明治書院
石原道博編訳『魏志倭人伝・後漢書倭伝・宋書倭国伝・隋書倭国伝ー中国正史日本伝ー』　岩波書店1994年
山口仲美著『日本語の歴史』岩波新書
大島正二著『漢字伝来』岩波新書
小松茂美著『かな－その成立と変遷ー』岩波新書
『世界の文字の図典』吉川弘文館

Hülyék 呆 戯 痴 愚 惚 癡

Chouwen bejegyzésének hatására :)

★　ahó【阿呆・阿房・唖方】: ostoba/buta jelentésben a 13. századtól, szitokként a 18. századtól találni rá példákat:
＊発心集〔１２１６頃か〕八・聖梵永朝離山住南都事「臨終にさまざま罪ふかき相どもあらはれて『彼のあはうの』と云ひてぞ終りにける」
＊談義本・世間万病回春〔１７７１〕五・時山医評「扨もあほふなおやじめかな」
Használata a Kanszai régióra és Sikokura jellemző.
Etimológiáját illetően több elképzelés is létezik: pl voko烏乎 →　ahó, vagy a kínai jiangnan　江南 nyelvjárási　阿呆　"adai", amit a japánok ahónak olvastak (a 呆 –nak van ハウ・ボウ・ホ/ bao és　タイ・ガイ/ ai, dai olvasata is).

Nyelvjárás:
Kóbe, Vakayama: appo
Isikawa: appó
Bungo: appon
Jamato, Bungo: abo
Nagaszaki: apon
Isikawa: anpo
Okajama: anpó
Iga: oho

★　tawake 【戯・戯気・白痴・倥 】: a tavakeru ige kapcsolatos alakjából (連用形
). Hülye/ostoba jelentésben a muromacsi kor végétől:
＊虎明本狂言・岡太夫〔室町末～近世初〕「人をたはけにして、ふだんくふめしをしらぬといふ事があらふか」
＊日葡辞書〔１６０３～０４〕「タワケタモノ。または、tauaqe （タワケ）〈訳〉大変おろかなもの、馬鹿者」
Aicsi prefektúrában táke　ターケ, kuszodáke　クソダーケ, kuszodavake　クソダワケ formában is használják.

★　dara だら 【だら・阿呆・駄羅】：ostoba, buta, hülye. (Hokuriku 北陸és Szan’in 山陰 régió)

★　furimun 【ふりむん】　: hülye, ostoba (Okinava).

★　boke vagy hoke 【惚・呆】a bokeru （惚）ige kapcsolatos alakjából.
szenilis; hülye – a 18. századtól:
＊俚言集覧〔１７９７頃〕「ほけ ネボケトボケなと云」
＊城のある町にて〔１９２５〕〈梶井基次郎〉病気「それがあってからお祖母さんが一寸ぼけみたいになりましてなあ」

★　baka 【馬鹿・莫迦・破家・馬嫁・母嫁】 ostoba, hülye. Első előfordulása a muromacsi korban:
＊文明本節用集〔室町中〕「馬鹿 バカ 或作 母嫁馬嫁破家 共狼藉之義也」
＊運歩色葉〔１５４８〕「馬鹿 バカ 指鹿曰馬之意」

Nyelvjárás:
Ivate: aga
Simabara: báka
Kumamoto: baku
Hida: bakka

Főbb etimológiái:
- a szanszkrit moha (慕何) vagy mahallaka (摩訶羅) szóból
- a boke　 szóból
- a voko szóból
- a hakanasi szótövéből
stb.

A baka szót a 近世 korszaktól már szinte csak 馬鹿-nak írták. Régi japán könyvek (斉東俗談, 諺草) szerint ez egy régi kínai történeten alapul (指鹿为马). Pl a 斉東俗談 első kötetében a következőt olvasni: 世ノシレモノヲ。馬鹿ト云コトハ。秦ノ中亟相趙高カコトヨリ起ルト云ツタフ。潘安仁西征賊。野蒲変而成脯。苑鹿化以為馬.

Doufukuai kapcsolódó bejegyzése.   

参考文献：

『日本国語大辞典』
あらかわそおべえ著『ナゴヤベンじてん』
斉東俗談. 巻之1-7 / 松浦黙 [著]

A Posta jele 〒 〠 〶

Aki még nem járt Japánban, az is találkozhatott postacímeknél a  〒 jellel, ami a katakana テ-re  hasonlít.  Ez az irányítószámra utal, de ugyanez a jel látható a posta épületénél vagy a levélládán is.  
A  〒-t  1887-ben vezették be,  a "teisinsó"　逓信省 (kb Postaügyi vagy Távközlési Minisztérium)  első szótagjának katakanás írásmódjából (テイシンシャウ) származik.

Számítógépen a 〒-t a ゆうびん vagy a ゆうびんばんごう　szavak bevitelével lehet előcsalogatni.

参考文献

石井研堂著　『明治事物起原　5.』ちくま学芸文庫

北京= Beijing, 南京= Nanjing. Vagy mégsem?

Érdekes dolgot tudtam meg ma:  a 北京 nemcsak Beijing (Peking/ペキン) lehet, hanem Kiotó-pontosabban Heiankjó (平安京) is, Hokkjó olvasattal.
Hasonlóképpen a 南京 Nanjingon (Nanking/ナンキン) kívűl Heidzsókjóra (平城京) is utalhat, olvasata ez esetben Nankjó.
洛陽 nevű város Japánban is van (Kína: Luoyang ； japán olvasata: Rakujó): ma Kiotó másik neve, de eredetileg Heiankjó keleti　(baloldali) részének volt az elnevezése-a jobboldalt Csóannak hívták 長安 (Kína: Chang'an)


Példák:

＊高野本平家〔１３Ｃ前〕一・額打論「北京（ホッキャウ）には興福寺にむかへて」

＊妻鏡〔１３００頃か〕「南都北京（ホクキャウ）に敢て肩を比僧無かりけり」

＊観智院本三宝絵〔９８４〕下「すべて天台の菩薩戒も南京の声聞戒もみなこれ仏法の命をつぐなり」

＊金刀比羅本保元〔１２２０頃か〕上・将軍塚鳴動「南京（ナンキャウ）の七大寺、北京の六勝寺」

＊新猿楽記〔１０６１～６５頃〕「総洛陽貴賤、田舎道俗、無不寵之」

＊色葉字類抄〔１１７７～８１〕「洛陽 帝王部 ラクエウ 宮城分」

＊六如庵詩鈔‐二編〔１７９７〕一・柏原山寺冬日雑題十六首「朋旧誰来破閑寂、乱山西尽是長安」


Forrás/参考文献

『日本国語大辞典』