Újabb 魚-k

A szusi-bögrék （1,2）után egy újabb halas cucc: a fenti kendőt tegnap vettem a セリア [szeria] nevű százjenesben, remélve, hogy találok majd benne pár ismeretlen kandzsit.  És lőn.

Igaz, csak öt olyan volt, ami az eddigi bögréimről hiányzott, de akkor is örültem neki 　笑.

魹 とど oroszlánfóka, bár úgy tűnik, hogy ez a kandzsi inkább helynevekben használatos.

鯷  おおなまず óriásharcsa

　　ひしこ　engraulis japonica, japán szardella?

𩹷  いとう hucho perryi

鯫  ざこ sneci

    からかき　pelteobagrus nudiceps

鯢 めくじら nőstény bálna

    さんしょううお szalamandra

 

国語学系雑誌 最新号 Japán nyelvvel / irodalommal foglalkozó folyóiratok új számai

『國語國文』　85巻5号（通巻981号）　

○『公任集』と『安法法師集』との「兵部卿宮」について――具平親王の想定を中心として――　（古田正幸）

○流布本『保元物語』『平治物語』の特性　（滝澤みか）

○上代における表記と文体の把握・再考　（毛利正守）

『國語と國文學』 2016年6月号 　通巻1111号（第93巻第6号）

○梶井基次郎・「檸檬」の言語戦略　――「えたいの知れた吉な塊」が「えたいの知れない不吉な塊」を破壊する話――（大塚常樹）

○『源氏物語』若菜巻の賀茂祭――六条御息所の死霊と柏木の死――（今井上）

○鷗外『青年』における青年像――時代思潮と古典解釈融合の試み――（山口徹）

○キリシタン文典に見える「語根」に就て（豊島正之）

◇書評・沢井耐三著『室町物語研究』『室町物語と古俳諧』（石川透）

◇書評・牧藍子著『元禄江戸俳壇の研究　蕉風と元禄諸派の俳諧』（佐藤勝明）

◇国語と国文学　総目次

『日本語学』 2016年6月号　通巻454号　（第35巻6号）　

◆仲間内のことばと文字

○国語辞書が載せる隠語　(木村義之)

○新聞の外字から見えるもの　(小林肇)

○若者ことばの今　(米川明彦)

○方言と位相語――「舎弟」の位相的・地理的変化――　(澤村美幸)

○近代日本における異体字の位相差――【渋】【回】を例として――　(山下真里)

○「小文字表記」という文字コミュニケーションとその「位相」　(尾山慎)

【連載】

［ことばの散歩道］ 井上史雄

［ことばのことばかり］ はんざわかんいち

［当用漢字表の誕生］ 福田亮

［対照研究で読み解く日本語の世界］　蝦名大助

［新連載：介護と言葉］小野田貴夫

『文学・語学』　第215号　2016年4月30日

○『うつほ物語』における「声振り」を用いた催馬楽引用　（山崎　薫）

○『清輔集』における恋の日常生活詠　（芦田　耕一）

○　空虚な書斎―『吾輩は猫である』論―　（西田　将哉）

〈冬季大会シンポジウム特集〉テーマ　道の文学とトポスの成立

※　基調講演

　　日光東照宮と将軍社参　（德川　恒孝）

※　パネルディスカッション

　　流浪・巡礼の道―中世東国の物語世界より―　（大島由紀夫）

　『おくのほそ道』の白河前後　（佐藤　勝明）

　　北條秀司『花魁草』と栃木　（田坂　憲二）

　　公開シンポジウム「道の文学とトポスの成立」を終えて　（安保　博史）

〈近世文学小特集〉西鶴再考

▽　よくわかる西鶴―『好色五人女』巻三文体分析の試み―　（木越　治）

▽　怒れる小町―西鶴1686　（篠原　進）

▽　「お七」再考―『天和笑委集』と「恋草からげし八百屋物語」―　（有働　裕）

▽　「家中に隠れなき蛇嫌ひ」考―『武家義理物語』と連想的手法―　（大久保順子）

▽　『好色盛衰記』における〈方法〉と〈視線〉―二大臣の〈対比的構図〉に着目して―　（杉本　好伸）

A négy égtáj 東西南北

Az Index „Tudomány” rovatában közzétettek  egy cikket az égtájakról, amiben Kína is említésre került. Kíváncsi is lettem, hogy mi a helyzet az égtájakat jelölő írásjegyekkel (東西南北).    (a poszt írása közben vettem észre, hogy 다나 írt már a témáról, de talán nem árthat megismerni a többi elképzelést sem)

A képeket Jamada Kacumi könyvéből vettem (lásd alább).

A kérdéses　漢字 –kkal kapcsolatban a következő szótárakat használtam fel:

1. 漢辞海 (2013) [Kandzsikai], ami az i.sz. II. század elején keletkezett 説文解字 [Szecumon kaidzsi / Shuō wén jiě zì]  értelmezéseit idézi japán fordításban.

2. 角川　当用漢字字源辞典 (1972) [Kadokava tójókandzsi dzsigendzsiten].  Kató Dzsóken – Jamada Kacumi közös munkája, ami az általános használatú kandzsik （当用漢字）　eredetét ＋ kínai etimológiát ad közre emészthető formában. Ez egyébként Kató életművén, a 漢字の起源 c. vaskos könyvön alapul, amelyben a szerző az irodalomjegyzék alapján a kínai klasszikusokon kívűl leginkább a 清  és　民国  kori szerzőktől idéz.   Felhasználtam még Jamada Kacumitól a  漢字の語源 (1976) -t is, ami a fenti, Katóval összeállított szótáron alapszik, de csak az iskolai oktatásban terítékre kerülő kandzsikkal foglalkozik (viszont néha a magyarázatok részletesebbek).

3. 漢字語源辞典 (1965) [Kandzsi gogendzsiten] c. etimológiaszótár, ami Tódó Akijaszu doktori dolgozatán alapul, és itt lehet elolvasni az angol nyelvű kivonatot.

4. 甲骨文字小字典 [Kókocumodzsi sódzsiten],  ami egy jóscsontfelirat-kisszótár Ocsiai Acusitól, és meglehetősen friss kutatási eredményeket tartalmaz, mivel 2011-ben jelent meg.

Tódó és Kató mellett a harmadik nagy kandzsikutató Sirakava Sizuka 白川静,  aki halála után is hatalmas népszerűségnek örvend, elég csak szétnézni az amazonos értékelések között. A sinológiával foglalkozók körében mintha kissé más lenne Sirakava megítélése, pl itt , itt  vagy itt lehet olvasgatni erről japánul. Nekem nem nagyon jön be Sirakava, mivel szinte minden kandzsihoz valami ősi kínai rítust kapcsol – de talán ez Sirakava népszerűségének egyik oka, hisz milyen menő már,  hogy a 九  nőstény sárkányt ábrázol, vagy a　白　eredetileg egy fehérre aszalódott koponya képe...

東　'kelet'

 

1. Fa ágai fölé emelkedő Nap.

2. A két végén összecsomózott batyúszerű dolog (= 橐 ) rajza.

3. Megemlíti a 説文解字 magyarázatát, de Katónak ad igazat: két végén  

   összecsomózott batyúszerű dolog, amely alkotóelemként megtalálható a   

   橐 és a 嚢 írásjegyekben.

4. A két végén összecsomózott batyúszerű dolog. A 東 az eredeti jelentését 

　　megőrizte a 橐 és a 嚢 alkotóelemeként.

西   'nyugat' 

1.  Fészkében ülő madár képe.  Amikor nyugaton lement a nap, a madár   

    visszarepül fészkére.

2.  A rizsbor leszűréséhez használt kosárka, ugyanaz, mint a 由.

3.  Kosárka.

4.　Bemutatja korábbi elméleteket, de nem tudja 　

　　eldönteni, hogy melyik   lehet  a helyes. Azonban 

　　rámutat a 　鹵-val　'kősót tartalmazó zsák'  való  　

　　hasonlóságra, így feltételezi, hogy a 西　is esetleg valamifajta zsákot 

   ábrázolhat.　

南   'dél'

1.  Délen felnövő növény.

2.  A kiejtést jelölő 丹 rész és egy 'sátor' jelentésű képjel 　

　　kombinációja:  "meleg van a sátorban".  Vagy pedig az 　

　　eredeti jelentése egy hangszer  neve.

3.   Két oldalról bekerített növény, védve azt a dértől.

4.　　Valószínűleg egy ütőhangszert ábrázol.

北　'észak'

  

1. Két, egymásnak háttal álló ember képe.

2. Két, egymásnak háttal álló ember képe, a 比  ellentéte.　A régi 　

　　kínai házak  déli tájolásúak voltak, így az emberek is a déli oldal 　　felé fordulva ültek le, háttal északnak, emiatt hívták az északot 　　北（背）-nak.

3. Két, egymásnak háttal álló ember képe. Tódó is az ülés irányát 　　emlegeti.

4. Két, egymásnak háttal álló ember képe. Az írásjegy eredeti 

　　jelentése  'ellenszegül' vagy 'elmenekül'  lehetett. A ma is 　　

　　használatos 敗北-szóban a  北  ezt az eredeti jelentést őrizte meg. Kató 　　

　　'déli tájolású ház' elméletével  kapcsolatban megjegyzi, hogy ezt a 　　

　　régészeti leletek nem támasztják alá -  azaz az ókori kínai házak nem  

   feltétlenül voltak déli tájolásúak.

Ahogy a fentiekből látható, talán a 北-t és a 東-t kivéve, nincs megegyezés az égtájakat jelölő írásjegyek eredetével kapcsolatban, de remélhetőleg az újabb kutatások fényt derítenek erre is. 

Irodalom:

落合淳思『甲骨文字小字典』筑摩書房2011年
加藤常賢・山田勝美『角川　当用漢字字源辞典』角川書店1972年

『全訳漢辞海　第三版』三省堂2013年

藤堂明保『漢字語源辞典』学灯社1965年

山田勝美『漢字の語源』角川小辞典1976年