Időnként lehet hallani olyan véleményeket, hogy a japán köztudat szerint a magyarok és a japánok rokon nép. Azonban eddigi tapasztalataim szerint a japánok 90 százalékának fogalma sincs se Magyarországról, se a magyar nyelv létezéséről (a 外人 csakis angolul beszélhet). Az elterjedt városi legendával szemben a japán iskolai tankönyvekben
sem írnak a magyar-japán rokonságról, de a világtörténelem tankönyvben is csak néhány magyarországi történés van megemlítve. A magyar-japán rokonság eszme a 19. században alakulhatott ki, kialakulására valószínűleg hatással lehetett a japán nyelv ural-altaji vagy uráli eredeztetése is. A Magyarország képről a korabeli Japánban bővebben lásd a "Birodalmak asztalánál" c. könyvet.
Ettől függetlenül persze érdekes téma, hogy a magyar, hun népnevek mikor jelennek meg a japán forrásokban -a hozzászólásokban várom a kiegészítéseket, pontosításokat. よろしく m(__)m
1. Magyarország (mai japán neve: Hangarí ハンガリー)
Magyarország először valószínűleg az 1623-as 職方外紀 nevű világtérképen bukkan fel, Wonkaria 翁加里亜 néven. Szintén ezen a néven jelenik meg az 1714-es 世界人物図巻 c. műben, ami a külföldi országokat, népeket mutatja be. Ebben egy magyar férfi és asszony
képe látható; a kép szélén a következő
magyarázat olvasható:
翁加里亜ハウンカリートモ云此国欧羅巴ノ内ニ在テ産物甚多豊饒ニテ牛羊(殊?)二繁殖スト云最モ寒國也
"Wonkariát Unkarínak is nevezik. Ez az ország Európában van. Terményekben nagyon gazdag, sok marhát és birkát tartanak. Rendkívül hideg ország".
Van egy ritkábban használt szó is a magyarokra, a madzsáru マジャール. Erről egyelőre a következő adatokat találtam:
特命全権大使米欧回覧実記, 1878: マキアーレン makiáren (← Magyaren ?)
最新外国地理教科書, 1902: マジャール madzsáru
/
A Mongolok Titkos Történetében is előfordul a magyar népnév (kínai átírásban 馬札
舌兒), amit a
japán fordításban madzsaru-nak マヂャル 馬札兒 írtak át/
Magyarország egyéb japán elnevezéséről szintén a Birodalmak asztalánál c. könyvben lehet olvasni (46-47.oldal).
2. Xiongnu / japánul kjódo 匈奴/
A 日国 szerint a 匈奴 népnév első előfordulása a 14. századi 松井本太平記-ben látható:
「誓って匈奴(ケウド)を掃って身を顧みず五千の貂錦胡塵に喪す」
Később a 匈奴 szó a szendai daimjóra is utalhatott. Mivel Óút 奥羽 "barbár" földnek tartották, ezért kapta a szendai daimjó a 匈奴 becenevet : 「匈奴をばとうとう嫌ひ高尾死に」
(雑俳・柳筥 1783-86. 二)
(a 匈 kjó / xiong kandzsinak "ebiszu" olvasata is van, amelynek jelentése : barbár)
3. Hun
A hunok (mai japán elnevezésük fun フン) említésével is eddig csak meidzsi-kori könyvekben találkoztam, pl :
『羅馬史略』 1874: 匈奴 ハンス hanszu (← angol Huns ?)
『丸善 百科全書』 1885: 匈奴 ヒュンヌ hjunnu (← hiungnu ?)
『樗牛全集』 1906: フン人 fun(dzsin) (← angol Hun ?)
参考文献/ Forrás:
Tóth Gergely: Birodalmak asztalánál. A monarchiabeli Magyarország és Japán kapcsolattörténete 1869-től 1913-ig, korabeli és új források alapján. Ad librum, 2010
『日本国語大辞典』
『角川外来語辞典』
大槻文彦編訳『羅馬史略』巻十 1874年 10.lap
『丸善 百科全書』第二冊中巻 1885年 809.oldal
『樗牛全集』 第5巻 博文館 1913年 (első kiadás:1906) 525.oldal
『特命全権大使米欧回覧実記』 1878年 4. kötet 420. oldal
『最新外国地理教科書』 1902年 2. kötet 32. oldal
『成吉思汗実録』 1907年 589. oldal